Prológus

December 24.

Eljött ez a nap is..Szenteste..
Utáltam a nagyszüleimhez menni. Utáltam minden ott töltött percet. Állandóan csak kiabáltak velem,nekik sosem volt jó az, amit csináltam. Tizenhét éves vagyok, ők mégis úgy kezelnek,  mint egy hat évest. Anyuék ezt nem értik, hisz ők is ugyanezt csinálják. Én pedig egyke vagyok, nincs testvérem aki mellettem állna. Anyu kiabált a földszintről nekem, hogy öltözzek, mert mindjárt indulunk. Odasétáltam az ablakomhoz, elhúztam a függönyt, majd láttam hogy sűrűn hullik a hó, az utak befagyva, csípős hideg van. Odamentem a szekrényemhez, melegen felöltöztem és lesétáltam a földszintre, összepakolni a cuccaimat, ami erre a pár napra kelleni fog.
-Kicsim készen vagy? -kérdezte sietősen anyu.
-Igen,készen. Apu hol van? -néztem szikrázó kék szemébe.
-Ő is öltözik. Frank!! -kiabált neki.
-Mindjárt készen vagyok. -szólt vissza.
Összepakoltam minden cuccom, ruhám táskám, és persze az ajándékokat a mogorva nagyszüleimnek, akik meg sem érdemlik. Nem akartam menni hozzájuk, szóvá is tettem, de ez senkit sem érdekelt. Szomorúan léptem ki az ajtón a garázsig, ahol az autónk állt.
Beültem a hátsó ülésre, majd duzzogósan az ölembe tettem a kezem.
-Már megint kezded? -rivallt rám anyu.
-Mit? -vontam meg a vállam.
-Ne pimaszkodj az anyáddal. -kiabált rám apa.
-Elegem volt. Nincs kedvem menni a mamáékhoz, utálok ott lenni, és semmi kedvem hozzájuk.
-Clara elég volt. Érdemelnek annyit, hogy megjelenj, ha tetszik ha nem!! -kiabált erős hangon anyu. Az úton csend volt, hallgattam a zenét a telefonomon, fülhallgatóval.
Épp kinyitottam a szememet, mikor apa elrántotta a kormányt, az útról lecsúsztunk egy szalagkorlátba, majd az autónk fejreállt. Minimum tíz perc kellett, mire észhez tértem mi is történt. Alig bírtam hangot kiadni a számon.
-Anyu. Apu. Jól vagytok?
Semmi válasz. Egyre idegesebb lettem, majd sokkal hangosabban mondtam.
-Anyu!!! Apu!!! Válaszoljatok.
Még mindig semmi válasz....